tegnap este elmentem egy hatalmas, sőt mi több, óriási szépészeti beavatkozásra, ami akár végzetes kimenetelű is lehetett volna. jelentem, igazi cicababává lettem: túl vagyok életem első plasztikai sebészeti beavatkozásán. neeeeem, nem csináltattam még nagyobb melleket, és bár kézenfekvő lenne, zsírleszívás sem történt. ellenben megszabadultam a töppedtikerszarkómámtól az orromon. igen tudom, h úgy is szép voltam.:) de azért most már még sokkal szebb vagyok. mármár kicsit félek is, h nem fog senki megismerni az új arcommal. anyut már felkészítettem telefonon, h (mivel ma este náluk alszom) mikor 11 óra tájt betántorog egy CSODA, akkor nyugi, ne hívják a rendőrséget, csak én leszek az új arcommal.
más. az építtetők továbbra sem hajlandók átadni a lakásom. szerintem már lerombolták a kilencedik emeletet, csak nem merik elmondani. az alsó embeleteken már laknak, láttam (még a régi arcom régi szemeivel), de azt mondják az enyém csúszik, mert nem érkeztek meg dolgok... mondjuk tény, h gyanús volt, h mikor először mentem oda tök üres volt és mikor rá 1 hónappal másodszor, még mindig pont ugyan úgy volt minden. lehet azóta már újraépítették az egész 9. emeletet, mert meggondolták magukat és inkább oda is 10 lakást tesznek nem 3at így mire odaköltözöm, a 63 m2-es csoda helyett megkapom mondjuk....a wc-t. vagy a mosógép helyét. mondjuk végülis az elég is lenne....
| Fel a fellegekbe! | © kopirajt